Duna menti fás legelők nyomában

Egy ártéri fás legelő felderítése mindig izgalmas. Itt kis területen koncentráltan fordulnak elő koros nyár- és fűzfák, melyekből jó eséllyel futhatunk hatalmas példányokba.

A Solt-Révbérpuszta közelében található fás legelőt ma is használják. A terület szépen kirajzolódik a fentrol.hu 1966-os felvételén:

Mára a fák töredéke maradt csak meg, és a nagyobbak is legfeljebb erős ötszázasok. Van itt egy 625 cm-es törzskörméretű fűz, de az alacsonyan elágazó.

Ugyan nincs erre igazán nagy fa, ha erre járunk érdemes felkeresni ezt a szép területet.

Következő célpontunk a dunaszentbenedeki ártér fás legelője volt, melyről Varga Anna országos adatbázisa nyomán értesültünk. A legelő az ártér mélyén, a Bum-szigeten található. Mi a géderlaki kompkikötőtől, északról közelítettük meg.

Panorámás budi útközben:

Az ártéren egykor kiskertek sorakoztak, azonban mára szinte mindent beszántottak, a környező épületek pusztulnak:

Több komoly nyárfa is utunkba akadt, a legnagyobbak 5,5 méter körüliek voltak.

A Pakssal szembeni ártér:

Nincs már messze a Bum-sziget:

Már a sziget bejáratánál tartottunk, mikor keletre, egy szántóföld túloldalán tölgyek sötét lombja és egy toronymagas nyárfa tűnt fel:

Az ilyen hívogató lombok persze beszívják az embert az erdőbe. A tölgyek nem bizonyultak méretesek, a nyárfa annál inkább. Törzskörmérete nem kiemelkedő (éppen 6 méter fölött van), viszont  tömege egyszerűen lenyűgöző. Magasságával és masszív lomkoronájával kevés másik nyárfa veheti fel a versenyt.

Hiába kutattam emlékeim között, sem élőben, sem képen nem láttam még ilyen nyárfát. Az eddigi nagy kedvenc szabadbattyánit is maga mögé utasítja.

Miután kigyönyörködtük magunkat, a legelő felé vettük irányt. Már a szigetre vezető töltés mentén nagy füzek és nyárfák álltak.

A szigetre érve szinte egyedülálló látvány fogadott: nagy fűz és nyárfák mindenfelé:

Kezdésnek egy gnómszerű, 730 cm-es nyárfát mértünk:

Utána pedig a sziget királyát, egy 760-as füzet:

Lenyűgöző törzs:

 Egy 675 cm-es nyárfa a szomszédja:

A legelő északi csücskénél:

Ilyen 500-as nyárfából több is akad erre:

A déli részen a fűzfák dominálnak:

Romos, 660 cm törzskörméretű fűz a bozótban:

Szépreményű, 645 cm-es nyárfa egy sűrűbb részen:

A lórévi legelőn tízzel több listás fa van, de ez a terület több szempontból mégis felülmúlja. A világtól szinte teljesen elzárt, hosszú gyaloglás árán érhető csak el, ma is intenzíven használják, szemét pedig gyakorlatilag nincs a környéken. Itt járva mégis volt némi rossz érzésünk: tucatnyi fát láthatóan a közelmúltban távolítottak el a legelőről, némelyikük tuskója 2 méter átmérőjű volt:

És valóban, a GoogleEarth műholdképei alapján ezeket a fákat 2011 és 2013 között, feltehetőleg egyszerre vágták ki. A fakivágások okát csak találgatni tudom, Natura 2000-es területről van szó, így gondolom valamilyen védettséget is élvez. "Akkor és most", csak néhány fát kiemelve:

Makád környékén

Hatodik Csepel-szigeti kirándulásunk alkalmával a Makádi-halastavaktól északra elterülő erdőket vettük célba. A műholdképek és az évtizedes légifotók alapján dendromán szempontból nem sok jót ígért az itteni árterület. A kezdés mégis biztató volt, a makádi gátőrtelep közelében mindjárt egy 615 cm-es fűzfát találtunk:

Még a környék sem biztonságos:

A Makádi-főcsatorna partján szép fűz áll, törzskörmérete kevéssel marad el a 6 métertől:

 Nem messze tőle hasonló vastagságú, romos fűz áll:

A Dunához közeledve egyhangúvá válik a táj:

Unalmas percek elé nézünk az ártéri akácosban:

A Bata-dűlőnél egy száraz holtág partján alacsonyan elágazó, 775 cm-es fűz áll. Az ilyen fák élvezeti értéke csekély, ez számunkra a még éppen mérhető kategóriába tartozik:

A hódok szemlátomást jól érzik magukat a környéken, több várat is láttunk erre. Meglepően vastag füzeket is kidöntenek:

Egy koros akácligetben igen tekintélyes fák állnak, egykor egy tanya lehetett erre:

Alacsony vízállásnál homokzátonyok bukkannak elő a Dunából. Szemben Kulcs és a szélerőmű:

Ez a nyárfa erdei életét megunva a part felé indult. Gyökerei között át lehet sétálni:

Az egyetlen  komolyabb nyár ez az 580 cm-es példány volt. Erőteljes, hatalmas koronájú, még sokra viheti:

A Csepel-sziget szisztematikus átkutatásának lassan a végére érünk. Még egy, legfeljebb két útra elegendő, felfedezésre váró terület maradt, így nemsokára új vadászterületek felé kell néznünk.

Vissza a Csepel-szigetre

Legutóbbi, februári fakereső túránk során a Lórévtől északra található, Besnyő nevű terület szisztematikus bejárását kezdtük. el. Azóta a fákra kevés idő jutott, a következő utunkra egészen szeptemberig kellett várni. Ez alkalommal újra a Csepel-szigetet vettük célba, azonban most inkább szúrópróbaszerűen néztünk ki itt-ott a Duna-partra, holtágakra, újabb ígéretes területek után kutatva.

A Szigetcsépi-zátonynál kezdtük. Nem is olyan régen még valódi sziget volt, ma már csak egy feltöltődő holtág választja el a Csepel-szigettől. A Szigetcsépi-zátony természetvédelmi terület, melyet többnyire sűrű dzsungel borít, ahol még ösvény sem vezet.

Nagyon alacsony most a Duna:

A meder lassan teljesen feltöltődik, és a Szigetcsépi-zátony a többi dunai sziget sorsára jut. Nagy fát itt nem találtunk.

A Szigetújfalu melletti jókora terület, az Újfalusi-erdő is önálló sziget lehetett. Erre azonban csak a műholdképek és térképek utalnak, az egykori medernek már nyoma sincs.

Itt áthatolhatatlan vadszőlő rengeteg és sivár telepített nyárfaerdő a jellemző. Nem dendrománnak való hely.

Szigetújfalutól délre, a Nagy-erdőben sem sokkal jobb a helyzet. Egy kiszáradó holtágmaradvány környezetében kissé változatosabb környezet fogadott, de nagy fákat itt is hiába kerestünk.

Úgy tűnt, hogy ezúttal új találatok nélkül maradunk a Csepel-szigeten. Még tettünk egy utolsó próbát, és Besnyő északi végére mentünk. A Duna-partra kiérve nagy nyárfák sora tűnt fel.

Az első mért fa mindjárt egy kereken 600 cm-es törzskörméretű nyár volt. A mellette álló 605 cm-es:

A következő nyár már jóval komolyabb, egy igen erőteljes, 690 cm-es példány:

Kissé távolabb, északi irányban további két nyárfa lombja tűnt fel:

Az egyik erős ötszázas, a másik 640 cm-es:

Érdekes módon itt a keskeny part menti sávban a nagyobb nyárfákat sorszámmal látták el. A 47-es nyárfa például egy sudár törzsű ötszázas:

Dél felé is komoly lombok:

Az utolsó mért nyárfa nem várt méretű: 730 cm-es!

Sorozatban ötödször is találtunk legalább egy hétszázas fát a Csepel-szigeten. A mostani 5 találattal 50-re emelkedett az általunk itt talált listás fák száma. Ehhez még hozzájönnek a Szél Győző által felderített szigetcsúcsi kapitális füzek (>), valamint egy régóta ismert hétszázas nyár Szigetbecse környékén. Érdekes kérdés, hogy meddig lehet ezt még fokozni. Maradt még felfedezésre váró terület, azonban a műholdképeket böngészve úgy látszik, hogy az ígéretes, még felderítetlen területek száma igencsak megfogyatkozott.